Diákélet

Meserészlet - ahogy tetszik

„Az Utcában a hatszáztizenhárom kockakő közül az egyik narancssárga volt. No,nem valami nagy durranás – jegyezhetné meg akárki. De (bár senki nem mondta ki jelentéktelensége miatt) amikor valaki először pillantotta meg, felvonta a szemöldökét, esetleg a szokásosnál is bambább képet vágott, vagy hümmögött, vagy valami efféle (az új postás például a szokásos egy helyett kettőt csöngetett biciklijén). Bár voltak kivételek is, akik egyszerűen nem vették észre...

            Az Utca lakói közül nagyjából mindenkinek megvolt az elképzelése, hogyan is kerülhetett oda:

...talán egyszer ráömlött egy vödör narancssárga festék.
...és bekerült a felhasználandó kövek közé.

...majd aztán egy munkás beépítette az útba.

Miért? Erről megoszlanak a vélemények:

                        ...így jelölte meg éjféli randevúja helyét. Ami biztos, az biztos.

                        ...fel akarta dobni ennek az elképzelhetetlenül unalmas utcának a hangulatát. Rendes tőle...

                        ...rossz volt a helymemóriája, de még vissza akart jönni, hogy ellenőrizze: tényleg régi iskolatársát látta az ablakban? Az utcanévtábla nem könnyíthette meg a dolgát, mivel nagyon rövidlátó volt.

                        ...mi van, ha gyerekkori kincseit rejtette el alatta? Majd hagyott egy levelet az unokáinak, hogy hol találják meg azokat.

                        ...a kislánya megkérte, hogy építsen neki egy narancssárga utcát. De a kőnek is nagyon örült.

                        ...napszemüveget viselt, és nem vette észre a különbséget. Ez esetben a társai is napszemüveget viseltek.

                        ...művész volt.

Szóval senki sem tudja biztosan.

Hanem a postás ezután is kettőt csengetett, amikor behajtott a narancsköves Utcába.”

Innen, ahogy tetszik.

Anna

KAVARKÁD 2016-2017

Iskola másként, 2014

Az időtlen játék (kissé felturbózva) - LEGO

Nem a ruha teszi az embert

Miniszatelit, tűzoltás, ütközések

KAVARKÁD - archívum

SzMKD